Történt egy kellemes csütörtök délelőtt, amikor az unalom általában szétveti az embert, olyan féltizenegy magasságában, hogy akadt egy óra szabadidőm, gondoltam, ha már így, akkor csak át kéne íratni az autót. Minden ezzel a gondolatfoszlánnyal kezdődött. Akkor még csicseregtek a madarak, kék volt az ég, és zöld a fű...meg ilyenek. Túlcsordult bennem a naivitás.
Igazi vidéki tócsakerülgető öles léptekkel közelítettem az okmányiroda ajtajához, amire a nyitvatartás volt felfóliázva. Gondoltam ez most jól jön...megnézem nyitva van e. 2011-et írva az ajtók fotocellásak, öcsém, mire odaértem eltűnt a felirat. Legalább kinyílt az ajtó. Tehát nyitva. Hatalmas belső tér, modern berendezés, kellemes környezet, és mintha ciánoztak volna. SEHOL SENKI. A távolból egy vezetékez telefon monoton csörgése csak fokozza a kísérteties hangulatot. A hatalmas térben egy sorszámadogató droid halk zümmögésére figyelek fel...na te ma nem kellesz úgy látom, és megindulok befele. IDŐPONTRA JÖTT ???? ....azanyádqrva...a frászt hozod rám baszki. A sarokban a félhomályban egy okostelefonnal babrálva, egy biztonsági őr éppencsak a szeme sarkából rám figyelve, nehogy elcsessze a játékot intézte hozzám e üdvözlő szavakat. Ránéztem az órámra, és habozás nélkül igennel válaszoltam, mire ő megnyugodott és visszatért virtuális világába ahol valószínűleg hadtestparancsnokként igazgatta seregeit. Vagy csak tetriszezett..mindegy, már nem érdekeltem...ő a munkáját elvégezte, a kérdést feltette, választ is kapott...egy nyugalmazott alkoholista alezredesnek ez már elég. A felcsiszolt csillogó műmárvány padlón hallom lépteim csikorgását, amint a gumitalp súrlódik a méregdrága felülettel. A befizetett adómon sétálok...nemsemmi. A telefoncsörgés egyre hangosabb, és emberi beszédfoszlányokat hallok. Beszarok...még a végén lesz itt valaki és nem a "kaptár akárhány " -ban érzem magam és Milla Jojovich halomragyilkolt zombiügyintézőit kell átlépdelnem. Még egy fotocellás üvegajtó, amit sikerül lefejelnem, köszönhetően lendületes lépteimnek, majd homlokom összes miteszerét az üvegen hagyva, ráfordulok az ügyintéző pultra. Kezicsókolom ! Mert én ilyen udvarias vagyok.....köszönök. meg is érkezett a válasz...Nem látja, hogy vannak maga előtt ??? A pult mögött álló, kissé korosodó, a páros nemi életet valószínűleg régóta nélkülöző, pörköltmolett hölgy emígy viszonozta üdvözlésemet. Valamiért a nagy öreg Pai-Mei jutott eszembe, aki egy enyhe fejbiccentés után nem kapott méltó választ, ezekután halomra gyilkolta a kolostor papjait. Csábító gondolat volt...nem tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Ha ismertem volna a folytatást akkor, abban a pillanatban, és ha lett volna nálam komolyabb tűzerőt képviselő lőfegyver, az esti híradó sztárámokfutójává válhattam volna. Nem így történt. Nyeltem egy nagyot és kussoltam, a telefon monoton, immár hangos csörgése csak fokozta bennem a feszültséget, és mosolyogva néztem az ügyintéző hölgyre, fogaim között alig hallhatóan a "vedd már fel bazzmeg" mondatot sziszegve-morogva. A gondolatátvitel nem sikerült...a telefon csörgött...továbbra is rettenetes idegesítően.
Ketten álltak előttem. Egy középkorú úr egy vásott ám szép múltú fémcsatos bőr táskával. Papírjait igazgatta, mintha csak magamat láttam volna amikor egyik papír a másik után csúszik ki a mappából, egyszerűen nem volt képes kordában tartani a szökni kívánó dokumentumokat, és egy hölgy, babakocsival, benne édesdeden alvó kisbaba....csörgésimmunis.
A telefoncsörgést kezdtem megszokni, ellenben azt vettem észre, hogy a pult mögött álló motivált közalkalmazott gyilkos pillantásokkal illeti. Fasza...végre felveszi....ÉS NEM !!!! Kényszerű műmosollyal az arcán a kismamához fordul és felteszi a kérdést: És önnek miben segíthetek ??.... Nos...van ugye a verbális és a non verbális kommunikáció...én a non verbális kommunikációt érzékeltem jobban és e mondatot a következőképpen értelmeztem: Háttemegmajóbüdösfrancotakarszittazzalagyerekkelahelyetthogyotthonülnélésengembékénhagynál bazzzmeg ???
A hölgy gépjárműátiratás ügyben jött....hasonló cipőben járunk...lássuk a választ, már nagyon fülelek Szpokszerűen megnyúlnak a füleim, annyira hesszelek. A válasz nem késett...azaz inkább kérdésként esett ki ügyintézőm szájából, és mint akkor már kristálytisztává vált előttem, a közalkalmazottak mottójává avanzsált...így hangzott: IDŐPONTOT KÉRT ?????? A kismama lesújtva, belülről önmagát ostorozva, elképesztő felelőtlensége tudatában, halkan válaszolta ...nem....kellett volna ??? És akkor kezdődött a magabiztos felsőbbrendű oktatás a pórnépnek...nekünk, akik felrúgva a társadalmi konvenciókat be merjük tenni büdös lábunkat a közigazgatás eme szentélyébe, időpontkérés nélkül. Megtudtuk, hogy kétféleképpen lehet időpontot kérni...és kapni...interneten és telefonon, és egyébként is a gépjármű ügyintéző kollégák mind szabadságon vannak, időpont két hét múlva, de az sem biztos...fasza...okosabbak lettünk. Az előttem álló korosodó úriember annyira megszeppennt, hogy a teljes táskatartalom a földön landolt, szemüvegével egyetemben aminek viszont kiesett a lencséje. A sárkány, előadásának végén annyira feltúrázta önmagát, hogy idegesen felmarkolta a még mindig bőszen csörgő telefont, és egyetlen lendülettel bevágta a fiókba, rendezte toalettjét, majd hozzám fordult....ÉS ÖNNEK MIBEN SEGÍTHETEK ??? Akkor átvillant az agyamon a minden megváltó gondolat, és így szóltam : Kezicsókolom...én három napja próbálom önöket telefonon elérni, időpont miatt, csak valaki nem veszi fel. Öcsém...ha láttál már arcon színt váltani három másodpercen belül háromfélét...na ez nem volt semmi...a meglepetés fehérsége, átvált a leleplezettség pírjává, majd a harag és düh lilája dominál ami abból fakad, hogy egy utcáról beesett senki, egy halandó sarokba szorítja. Majd hebegés habogás...tudja uram..annyi a munka, és nekem kell minden telefont felvennem...magyarázkodás...a felsőbbrendűségnek se híre, se hamva, porig megalázva indokolja a kialakult helyzetet. Ugyanolyan műmosollyal válaszoltam, hogy én megértem a problémáját, cserébe, ha ő is megérti az enyémet. Közben a papírjait rendezgető úr az asztalnál próbálta összeszedni magát, majd lencsekeresésre indult. Közben figyelt...láttam rajta.
Elég volt egy pillantás az öreg dokumentumvirtuózra, eközben a szemkontaktust elveszítve a megtört, és szelidített házisárkánnyal, ahhoz, hogy a szunnyadó rosszindulat és tenninemakarás felülmúlja a szégyenérzetet, és immár ugyanazzal a felsőbbrendű hangsúllyal közölje velem az adómból élő retek, hogy kollégái szabadságon vannak, időpont két hét múlva.... Na itt elszakadt a cérna...nálam. Akkor most kérem a csoportvezetőt...azonnal ide.. A hebegés-habogásból kiderült, hogy a csoportvezető a folyosó első ajtó balra....Kopogok és azonnal nyitom az ajtót. Kereskedelmi rádió hangja a irodában, mintegy öten ülnek bent. Ketten beszélgetnek a háttérben, míg nekem háttal hárman a monitor előtt. Az egyik monitoron passziánsz, a másikon aknakereső. A harmadikon nem tudom mi volt...Kezicsókolom...az osztályvezetőt keresem. Hátulról, a két társalgóból az egyik...egy szintén öles termetű tipikus irodista hölgy ...szintén amolyan ötvenes...szemüveges, szemüvege madzagon lóg. Meglepve, de őszintén kérdezi: Miben segíthetek ? Elmesélem a kint lejátszódó történetet, amit szemmelláthatóan nem hisz el...odahívja a passziánszozó kolléganőt és hármasban megyünk kideríteni a valót.
Julika (egyébként nem az de tökmindegy ) az úr azt állítja, hogy a szeme láttára maga bedobta a csörgő telefont a fiókba ?...hozzá kellett szólnom..mondom..bocsánat, de konrétan bebaszta...
Julika természetesen tagadta a történetet, teljes egészében, amikor a szemüvegét sikerrel megjavító, és még a dokumentumait rendező korosodó úr megszólalt: megkérem tisztelt hölgyem, hogy ne állítson valótlant, hisz én is itt voltam amikor ön a készüléket a fiókba helyezte....a pofám leszakad...ezt a nyugodtságot...irigyellek öregem, viszont nem volt sok időm öreg könyvelőnk kötélidegeit csodálni, a szemüveges osztályvezető belémkarolt, és suttogva kérdezte: És önnek miben segíthetünk ?????? Immár őszintén...beleéléssel...és el is hittem, hogy segíteni fog. Felpörögtek az események, az emeleten a szabadságukat töltő kollégák HÉT ÉS FÉL (lemértem) perc alatt kiállították az új forgalmit, mire befizettem a csekkeket mindennel elkészültek, és mehettem a dolgomra...
A műmárvány csikorgott a talpam alatt...az adómból...ott állt a sárkány a pultban...az adómból...és elköszöntem tőle....Kezicsókolom....majd csörgök....
